Tegnap megnéztük a Szociális háló cé filmet. Pozitív csalódás volt számomra.

Általában egy üres sztoriba próbálnak belerámolni valami ütős életigazságot, megfűszerezik néhány mezítelen kebellel aztán hadd szóljon. Nos, a képlet itt is nagyon hasonló. Látványosan, pörgősen összerakott filmről van szó (amennyire egy ilyen témát pörgősre lehet készíteni). Van benne minden, ami az informatikával átszőtt kulturába belenőtt ember eszményképét simogatja: okos lenni, híres lenni, gazdag lenni, sok barátot szerezni stb.

A film érdekessége számomra viszont éppen az a néhány kérdés, amelyet a (szó szerint) zajos jelenetek között feszeget. A kényelmes kikapcsolódásra vágyó ember beül, beleéli magát a "szociális cívódásokba", majd boldogan hazamegy. Ha viszont egy picit utánagondolunk a történetnek, sok olyan témával találkozunk, mely tényleges megoldásra vár, nem csak a "szerencsések" életében, hanem a "tömegek" minden egyes hétköznapjában.

Azon gondolkodom, hogy vajon száz néző közül hányan rágják át magukat a felszínen és gondolkodnak el... például ehhez hasonló kérdéseken:

- Mitől van az, hogy akár egy átlagember is elképesztő energiát tud beletenni bizonyos dolgokba, míg más dolgokat csak felületesen végez el? Mi a különbség, mi az a tűz, ami egy "küldetésen lévő zsenit" hajt, míg mások egyszerűen csak élik a hétköznapokat?

- És van-e az én életemben olyan téma, amire hajlandó vagyok, hajlandó lennék ennyi energiát, időt, feszültséget vállalni?

- Ha rácuppanok egy témára, egyáltalán észrevenném-e, ha közben átgyaloglok másokon? Hol van a határ, mennyi az a pénz, mi az a csillogás, ahol én hajlandó lennék a jelenlegi világomat "megcsalni".

- Egyáltalán, milyen az a "jelenlegi világom", ha valamiért (sok pénzért, sok barátért stb.) hajlandó lennék megcsalni? Ha tényleg úgy érzem, hogy nem jó nekem a jelenlegi, miért kell ahhoz egy külső behatás, hogy kilépjek belőle? Megéri bennemaradni egy olyan világban, melyről tudom, hogy nem állna ki egy nagyobb próbát? Miért maradok benne, miért nem lépek ki belőle?

- Mit keresünk a szociális szinten? Emberkehez/csoportokhoz tartozást? Szeretetet, barátságot? Hírnevet, elismerést? Biztonságérzést, támogatást? Az igények közül melyik az, amelyiket meg akarjuk kapni mindenképpen, akár alkuk alapján, és melyik az, amelyikkel kapcsolatban saját magunknak könnyen hazudunk? Vagy lesarkítva az egyik területre: Melyik a jobb, többszáz "táv-barát", vagy egy igazi?

- Egyáltalán, miért van az, hogy az egyik igazi új barátokat képes szerezni (például) a facebook révén, a másik viszont egy virtuális hálóba ragad bele és pont elfordul az igazi emberi kapcsolatoktól. Hogyan lehet segíteni, hogy a felhasználók az igaz értékeket megtanulják értékelni? Hol van az a pont, amikor az ember ki tud lépni a virtualitásból? És mibe lép bele?

- Egyáltalán, ha valaki "túl gyorsan" kerül egy választás elé, ahol választania kell a "csillogó, nagy virtuális élet" és az "igazi, mély élet" között, hogyan fog választani? Egyáltalán, kell-e ilyen választás elé állni? Mi a tétje egy ilyen választásnak?

- És mennyire fognak az emberben lévő minták "bekapcsolni", vagy mennyire képes megtartani az ember a morális egyensúlyát, minél nagyobb terhelésben is. Hogy valakinek teljesen mindegy, hogy ezer dollárról, vagy egymilliárd dollárról kell döntsön, az ő érzéketlenségét, vagy éppen a felelősség teljes felvállalását jelenti? Lehet, hogy képtelen érezni a dolgok súlyát (és ezért nem hajlandó fontosnak tekinteni a fontos kérdéseket), vagy mindent ugyanolyan fontosnak tekint, és még a legegyszerűbb döntéseket is a végletekig kielemzi (és ezért mindegy neki, hogy mekkora a tét)?

És így tovább... Szóval kíváncsi vagyok, hogy milyen kérdéseket dob fel az emberben egy ilyen film.

Nna, megek, megnézem, van-e valami reggeli itthon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.12.08. 08:47:40

"Melyik a jobb, többszáz "táv-barát", vagy egy igazi?" - nyilván, az egy igazi. Nem láttam a filmet, de amit írtál, abból ez az a gondolat, amiről még szívesen olvasnék.

Válasz erre 

Gyurmi · http://szy.hu/ 2010.12.09. 08:36:57

@Tamara72: Szia Tamara! Jó kérdés! Talán ez a téma merült fel legtöbbször a napokban, amikor a filmről beszélgettünk ismerősökkel. A főhős egy olyan világban élt (a Harvard kolija, de tágabb értelemben is nézhetjük), ahol az igazi barátságok erősen keverednek az érdekbarátságokkal. A film elején egyből azt látjuk, hogy a főhős beszélget egy lánnyal, és kifejti neki, hogy be kell jusson egy klubba, mert az ad neki majd lehetőséget a továbblépésre. Fura kontraszt ez.

Később is előkerül a "melyik az értékesebb: az igaz barát vagy az előrejutásomat támogató barát", de előjön a mennyiség és a minőség kérdése is.

Ha van időd, szerintem érdemes megnézni a filmet, kíváncsi vagyok például (anélkül, hogy lelőném a film poénját), hogy az emberi kapcsolatok szempontjából: mi lehet a főhősben, hogyan viszonyul az emberekhez, például a barátjához a történet végén?

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: