A minap az egyik blogon a társfüggőségről szóló könyv kapcsán olvastam egy írást (Tamara cikke a társfüggőségről), amit így fejezett be:

Hogyan élnénk, ha minden függőségi mintát felszámolnánk az életünkben?

Többször hallottam már, hogy az ember fél a szabadságtól. Lehet, hogy hétköznapi énünk egyszerűen retteg a gondolattól, hogy nincs többé négy fal közé zárva? Miért is van az, hogy az emberek egyszerűen elképzelhetetlennek tartják a függőségi minták nélküli életet? Isaura, szabad vagy, fuss! -- Jó, jó, de hova fussak?

Az ember úgy nő fel (úgy "szocializálódik", hogy ezt a fura szót használjuk), hogy beletanul: hogyan is lehet a világban élni. Hogyan is kell játszani a társadalom játszmáit. És mi is lenne velünk, ha nem lennének jól betanult játszmáink? Mi lenne a közlekedésben? Káosz? Mindenki arra menne, amerre akar, és az élné túl a napot, akinek erősebb a gallytörője? Ha nem lennének szabályok, egyszerűen összeomlana a társadalom!

és így tovább, és így tovább...

Volt nekem egy kedves tanárom, ő erre azt mondaná: Hohó, álljunk csak meg, itt kérem komoly fogalmi zavarok vannak! Mert ki mondta, hogy:

  • A függőségi minták nélkül nem életképes az ember?
  • A szabályok mind-mind függőségi minták?
  • A függőségi minták nélkül élni akaró ember másokat nem tart tiszteletben?
  • Nem létezik társadalom függőségi minták nélkül?

 

Lajoska (kitalált név), mivel szülei szeretnék, hogy megérje első súlyadó-befizetését, megtanulja, hogy mielőtt lelép a járdára, nézzen körbe. Miért? Mert ha nem, akkor jól leszidja a tanárnő. Így aztán Lajoskába beépül a program: 

if szándék:járdáról-lelépés
   then
     call igénykielégítés-várakoztatás(5mp)
     visual-input:fejforgatás
     if security-validation
        call igénykielégítés-engedélyezés
        endif
   endif

Ettől most akkor Lajoska függő? Egy automatizmus beépült, az biztos, de attól még nem függő.

Oké, nézzünk más példát. Eneagrammácska gyermekként megtanulta, hogy ha jól viselkedik, elnyerheti szülei szeretetét. Persze nem mindig, csak ha szépen kéri, és csak ha éppen itt az ideje. Esetleg még egy ölelést is kap. Nagykorára megtanulja, hogy ne fejezze ki az érzelmeit őszintén, játszmákon keresztül kuncsorogjon szeretetet és elismerést, jólnevelt legyen. Enácska akkor most társfüggő? Ebből még nem vonhatjuk le a következetést, de az biztos, hogy van benne egy olyan minta, ami megalapozhat egy komolyabb társfüggőségi állapotot.

A szülei szerint az Ég áldása, hogy főhősnőnk gyermekkorában jólnevelt kislány volt. Amikor felnő, akkor viszont az "Ég áldása" visszaüthet valamilyen lelki hiányosságként. Képes lesz-e E.gr. doktornő felnőttként feloldani magában a gyermekkorból hozott feszültségeket? Talán. A kérdés, hogy eljut-e az önismeret egy magasabb szintjére, ahol tudatosodik benne: életét olyan minták vezérlik, melyeket gyermekkorából hozott. Ovodásként még nem lehettek igényei, de ma már felnőtt nő, és fel kell vállalnia a felelősséget saját tetteiért. Saját maga kell döntsön, saját maga kell meghatározza: mikor hogyan viselkedik.

Értem én, hogy sokkal könnyebb, ha a hozott minták szerint élünk, de akkor hogyan fejlődünk? Ugyanúgy, ahogy mindenki más körülöttünk? És hogyan hozunk valami újat ebbe a világba? És már csak egy lépésre vagyunk az egyszerű, mégis kökemény kérdéstől: Így minek?

A példáknál maradva én így fogalmaznám meg a társfüggőség (általános értelemben), illetve az önállóságot tompító minták folyamatát:

  1. Megszületünk. Tiszták vagyunk és védtelenek
     
  2. Nevelnek minket. Begyűjtünk egy csomó mintát. Jót is, rosszat is.
     
  3. Önmagunkra ébredünk. Elkezdjük átnézni és módosítani a mintáinkat.

  4. Egyszercsak elfogynak az automatikus minták. Újra tiszták vagyunk.

 

Mintáinkat a 2. fázisban gyűjtjük be, és ha túl sok káros mintát gyűjtünk, akkor baj van. Ezt a "baj"-t nem is érzékeljük feltétlenül, hiszen ha világ életemben kiszolgáltam a szüleimet, élettársamat, gyerekeimet, szomszédomat, de még a szomszéd kutyáját is, akkor teljesen természetes lesz számomra, hogy így kell éljek. Még arra is képtelen leszek, hogy elképzeljem: lehet úgy élni, hogy nem én rohanok le a harmadikról, hogy segítsek bepakolni az árut a szemközti zöldséges raktárába.

A begyűjtött mintákat (mert az ember úgy tanul, hogy mintákat gyűjt) egy fejlettségi pont után képes vagyok belső munkával tudatosítani, megismerni, megmérni, és ha kell, felülbírálni. Ha a minta számomra hasznos, megtartom. Ha akarok, módosítok rajta. Sőt, ha úgy akarom, akkor megköszönve szolgálatait, nyugdíjazom és mostantól minden egyes helyzetben én magam döntök tudatosan a helyzet megoldásáról.

Számomra ez az állapot jelenti azt, hogy "ha minden függőségi mintát felszámolnánk". Szerintem jó lenne! Ez nekem a negyedik fázist jelenti... Lehet, hogy csak egy bódiszattva képes ezt a szintet elérni? És milyen is lehet?... Szivárvány, napsütés, vidám élet...

Smooch 3

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyurmi.blog.hu/api/trackback/id/tr372603098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Gumby · http://biri.blog.hu/ 2011.01.23. 14:23:27

Ez egy nagyon eltalált bejegyzés.

Teljesen egyetértek, csak annyival egészíteném ki, hogy a hármas pontban nem csak átnézzük, hanem módosítjuk is a mintákat.

Vannak, akik ezt rosszul teszik, pl: a BMW-sek általában áthajtanak a piroson, így nekem is ilyen kocsi kell/ilyenem van, ezért én is áthajtok.

Az ilyen embereknél az öntudatra ébredés vagy elmaradt, vagy annyira félresiklott, hogy nem is igazán beszélhetünk "ön"tudatról.

Akik viszont jó irányba mennek (tényleg öntudatra ébrednek), azoknak a harmadik pont nagyon fontos, hogy megtalálják, vagy definiálják helyüket a világban, és továbblépjenek, értelmesen felhasználva az életüket.

A negyedik pont pedig tényleg kemény dió. :-)

Gyurmi · http://szy.hu/ 2011.01.23. 16:42:18

@Dr. Gumby: Köszönöm a hozzászólást! És egyetértek! Tényleg rendkívül fontos a módosítás, ha olyan mintát találunk, ami nem megfelelő! (beírom a cikkbe)

(kieg:és itt jön még ezer kérdés: az ember van-e már olyan belső morális szinten, hogy valamelyik mintája károsságát felismeri, beismeri, megérti stb.)

Köszönöm!

Kerol 2011.02.06. 20:54:59

Persze nagy kérdés hogy mennyire igaz, hogy tisztán születünk.. és mennyire igaz, hogy a nevelés során veszünk fel mintákat (valamennyit biztosan, de ha van testvéred, vagy több gyereked, tudod, hogy NEM ezen múlik...)

Felismerni, beismerni a rosszul rögzült mintákat egy szint, megérteni egy következő, változtatni rajta... na az a kemény dió! És sajna nem elég az elhatározás, itt nem működik a 21 nap, mint egy étrendváltásnál vagy egy sport elkezdésénél hogy ennyit kell féllábon kibírni aztán már nem is tudnád máshogy .. nem... itt minden nap meg kell küzdeni a "démonjaiddal", mert ha 5 évig tökéletesen kivéded a támadásukat és egy nap lazítasz, újra a régi mintánál találod magad... ettől kemény... elfogyni szerintem sohasem fognak. Csak a bódiszattva gyakorolta már annyit az önuralmát, hogy nem hibázik. 5 év, 10 év és 50 év múlva sem.

Gyurmi · http://szy.hu/ 2011.02.07. 15:11:41

@Kerol: Köszi a hozzászólást! És nagyon köszi a gondolatot a 21 napról (tudom, étertest...). Annyira fellelkesültem, hogy most megyek, írok egy bejegyzést, hogy szerintem hogyan tudjuk "megváltoztatni" mintáinkat! Érdekes gondolat, az AA-nál (Anoním Alkoholisták) találkoztam olyan gondolattal, hogy vajon valaha ki lehet gyógyulni egy ilyen komolyságú állapotból, vagy csupán "állandó akarattal szinten lehet tartani az állapotot"?
Szerintem itt fontos a gyógyulás (és ide tartozik a mintából "kigyógyulás" is) három szintjét különválasztani:
- Közvetlen ártalmak kontrollálása ("tűzoltás")
- Kezelhető állapot kialakítása ("új élet")
- Gyökerek gyógyítása

nnna, de írom a bejegyzést...
süti beállítások módosítása