Sokat tombolunk manapság, hogy "dolgozzunk a belső programjainkkal", meg hogy ne csak akarjunk, hanem tegyünk is. Tegyünk jót, értékeset, ne csak úgy a semmit... De miért is? Ma azon kaptam magam, hogy csinálom a semmit. Pedig nagyon hasznosan tölthetném az időmet. Gondoltam: most hátha megtalálom...

Miért?

Én magam döntöm el, hogy mire fordítom az időmet. Ma szinte valós élményként éltem meg a találkozást lelkem egy részével, aki "jobban tudja nálam, hogy nekem jobb az, ha inkább nem is csinálok semmit".

Kérdeztem magamtól: mi az, amit tenni vágyok? Miért vagyok hajlandó cselekedni? A kérdések egymásutánjában eljutottam odáig, hogy "Írj egy listát, amiért élsz. Amiért lángolsz. Amiért égsz."

Az égés áldozat. A cselekvés önmagam feláldozása valamiért. Önmagam azon részének feláldozása, aki "bármi mást csinálhatna", vagy éppen semmit sem.

Mik azok a dolgok, amiket jobban szeretnél akár annál az érzésnél is, hogy te megteheted, hogy ne tegyél semmit? Csupán az elme játéka, vagy tényleg magát védi egy bennem futó program? Miért jobb "semmit" tenni? Mitől akar megvédeni engem egy ilyen program? Mikor keletkezhetett bennem?

Szeretném megfigyelni ezt a programot. Ahogy rá akarok tekinteni, óriási ellenállást érzek. Egyhatalmas, nagy, nyúlós, sárga MINEK? feliratot. Készítek egy listát olyan dolgokról, amikért hajlandó vagyok áldozatot hozni, és amikor "akár semmit is tehetek", ezt a listát előveszem: Van-e rajta olyan sor, amiért akár ilyen állapotban is hajlandó leszek tenni?

Mindegy, hogy mit, a lényeg, hogy tenni. Bármit. Mert nem arról szól ez az ellenállás bennem, hogy MIT, hanem hogy tenni. Tudni szeretném, látni szeretném.

Hátha "ő" mégis téved!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.